A nyaralás közeledtével sokakat foglalkoztat, hogy érdemes-e előre megvenni az ahhoz szükséges devizát, vagy majd inkább nyáron, az utolsó napokban. Megnéztük, hogy az utóbbi tíz évben hogy volt ez, és mely hónapokban volt átlagosan olcsóbb az euró. Ellestünk pár ötletet a tőkepiaci befektetőktől is, hogy hogyan lehet csökkenteni a nem kívánatos árfolyam-változások kockázatát.
Lassan talán végre véget ér a koronavírus-járvány, a tömeges oltások és a meleg idő visszaszorítják a kórokozót és lehetővé teszik a gazdaság nyitását. Várhatóan tömegek indulnak majd neki végre nyaralni, sokan alig várják, hogy kimozdulhassanak, miután tavaly nyár óta alig lehetett utazni. Jórészt elmaradt a síszezon, kvázi karanténban zajlott a húsvét. Itt az ideje tehát nyaralásra felkészülni.
## Ki vagyunk téve a szélsőséges ármozgásoknak
Amihez persze leginkább pénz kell, sok esetben euró. Tegyük fel, hogy valaki forintot gyűjtögetett, tett félre nyaralásra, még 2019-ben. Akkor nagyjából 325,35 forintjába került volna egy euró, ennyi volt ugyanis az átlagárfolyam abban az évben. Tavaly viszont már 351,17, vagyis 7,9 százalékkal több. Elég jelentős drágulás. De ez csak az átlag, vannak bőven kilengések is. Ha valakinek pechje van, és éppen egy csúcson kénytelen vásárolni, még nagyobb veszteségek is érhetik. Egy-egy hónapban 15-30 forint is lehet a különbség a minimum és a maximum között.

1. Ábra: Az euró-forint árfolyam a bankközi piacon, két évre. Jól látszanak a szélsőségek, a havi gyertyák teteje a maximális, az alja a minimális árfolyam az adott időszakban. (Tradingview.com)
Csökkenti a “zajt”, a kilengéseket tompítja, ha havi átlagárfolyamokat számolunk. Eszerint idén márciusban soha nem látott szintre, 365,6 forintra emelkedett az euró átlagára. (A napi MNB-árfolyamok átlaga.) Tavaly áprilisban például, amikor a forint rekordot döntött gyengeségben, és majdnem elérte a 370-et az euró ára, még csak 356,3 volt az átlagár. Októberben pedig még 362,7. (Második ábra.)
## Mindenki egy kicsit spekuláns
Amikor devizát, valutát vásárol valaki, akár csak egyszeri, kisebb mennyiségben is, mindig egy kicsit spekulánssá válik. Attól függően ugyanis, hogy hogyan időzíti vásárlását, árfolyamvesztesége vagy árfolyamnyeresége keletkezik. Célunk lehet az, hogy ilyenkor a veszteségünket csökkentsük, a nyereségünket növeljük. De az is, hogy egyszerűen a kockázatot mérsékeljük. A magyar átlagemberek inkább kockázatkerülőek, amint azt a megtakarítások szerkezete is mutatja. (Az állampapír vagy a bankbetét túlsúlya volt a jellemző mindig is.)

2. Ábra: Az euró/forint havi átlagárfolyama (az MNB napi középárfolyamainak átlaga)
Nézzünk erre pár ötletet a befektetések világából. Az egyik a “dollárköltség-átlagolásnak” (dollar-cost averaging) vagy csak átlagolásnak nevezett módszer. Ennek lényege, hogy a megvásárolni kívánt befektetést nem egy nagy csomagban vesszük meg, hanem több részletben. Így csökkentjük annak a valószínűségét, hogy kifogjuk például az utolsó egy év legrosszabb árfolyamát.
Ha három vagy öt különböző időpontban vásárolunk, például mindig péntekenként, akkor az átlagárunk biztosan jobb lesz, mint a legrosszabb érték. De a legjobb árfolyamnál is biztosan többet fogunk fizetni. Ez az óvatosak módszere, ahol a kilengéseket, azaz a kockázatot tudjuk mérsékelni.
## Kapjuk el a kedvező pillanatot
Ha viszont úgy gondoljuk, hogy az árfolyam még el fog érni egy bizonyos szintet, de csak átmeneti időre, akkor egyes rendszereken beállíthatjuk, hogy az adott áron automatikusan vegyen nekünk devizát. Vagy pedig alaposan résen leszünk, és azonnal cselekszünk, ha ez bekövetkezik. Például ha most 363 az euró, de biztosak vagyunk benne, hogy lesz még nyaralás előtt 358, vagy az alatt, akkor várhatunk a 358-ra.
Bár ez az átlagember számára nem mindig járható út, mi van például, ha fontos értekezlet vagy ügyintézés, családi ebéd közben jön el a pillanat? Nem rohanhatunk minden szituációban online megbízást adni, pláne nem pénzváltóhoz. Megkönnyíti a helyzetet, ha mobiltelefonos alkalmazást tudunk használni, amely egyszerű, és pár érintéssel végrehajtja, amit akarunk, bármikor, bárhol.
## A rutinosabbak tőzsdére is mehetnek
Ezzel a célár-kitűző módszerrel egyébként a “limit megbízást” tudjuk szimulálni a befektetések világából. Ez talán a leggyakrabban használt megbízásfajta. A gond akkor van, ha nem következett be, amit vártunk. Ekkor, ha feltétlenül szükségünk van még a devizára, meg kell vennünk, esetleg az utolsó pillanatban és jóval drágábban, mint amennyi korábban volt.
Vannak ennél jóval jóval szofisztikáltabb, raffináltabb módszerek is. Ha nagyobb mennyiségű devizát szeretnénk venni majd a jövőben, akkor például használhatunk hedge-elésre (a kockázat lefedezésére, csökkentésére) a Budapesti Értéktőzsdén vagy Frankfurtban kapható certifikátokat, warrantokat. Egyes brókercégeknél opciókat is lehet vásárolni. De ezek inkább szakembereknek valók.
## A balatoni valutázóktól a brit sörturistákig
Igaz-e az a népies megfigyelés, amely szerint nyáron többnyire olcsóbban lehet valutát venni? Még régen a balatoni valutázóktól hallottam, mielőtt a német turisták szinte teljesen kihaltak volna arrafelé. Az utóbbi években a külföldiek főleg Budapestet látogatták, és kevésbé szezonálisan, nem csak nyáron. De a mezőgazdaság is okozhat ilyen hatást, a nyáron, ősz elején betakarított, majd exportált termékek miatt. Elvileg az energiahordozókból is kevesebb fogy nyáron, bár a készletek (például a gáztározók) feltöltése nyáron is folyik.
## Nem az a hónap futott be, amit vártunk
Kiszámoltuk, hogy az utóbbi tíz naptári évben az euróárak nagy átlaga 310,0 forint volt, és meghatároztuk az egyes hónapok átlagát is. De az jött ki, hogy nem nyáron volt a legolcsóbb az euró, hanem, meglepő módon, februárban, 305,8 forint. A március és április hónapokban is viszonylag alacsony volt az euró átlagára, és csak ez után következett az augusztus, a június és a július. Ebből az következik, hogy még most, tavasszal kéne vásárolni. (Jelenleg 363 forint az euró, de nemrég volt 357 is.)
Valamiért ősszel és az első két téli hónapban a forint hajlamosabb volt a gyengeségre e tíz év átlagában. A februári és a decemberi átlag között meglehetősen nagy, 9,5 forint a különbség, mintegy három százalék. De lehet, hogy ezek az értékek nem mérvadóak, túl nagy a szerepe az árfolyamban a véletlennek, a tőlünk független világpiaci folyamatoknak. Vagy az MNB ritka, de nagy hatású szabályozó lépéseinek.

3. Ábra: A havi árfolyamok szezonalitása, tíz év (a havi átlagos euróárak tíz éves átlaga, MNB-középárfolyamokból)