6 ok, amiért a forint gyenge, és még tovább is gyengülhet

Nehéz lenne tagadni, hogy a forint gyenge, és a trend a további gyengülés felé mutat. Sőt talán mintha gyorsulna is a folyamat. Például 2017 végén 310,14, egy évvel később 321,51, tavaly év végén 330,52, 2020. december elsején pedig már 357,37 forint volt egy euró ára. Mi lehet ennek a oka, és mi következik ebből? Tovább tart-e a trend? Mutat-e valami a változás irányába?

1. Mert a kormányzat forintgyengülést akar

Bár a Magyar Nemzeti Banknak elvileg nincsen árfolyamcélja, a gyakorlatban a közgazdászok hosszú évek óta úgy tapasztalják, hogy mégis van. A lépései évekig a forint lassú, fokozatos leértékelődése irányába hatottak, az alacsony kamatokon és más lazító intézkedéseken keresztül. Az MNB-t a világ egyik leglazább jegybankjának tartották, tartják. A leértékelgetésnek meg is van a logikus magyarázata, az ugyanis segíti az exportot, ezen keresztül pedig az egész gazdaságot. Nincsen jele annak, hogy ez a politika változna.

Néha úgy tűnik, mintha egy láthatatlan sávban szeretnék terelgetni az euró/forint árfolyamot a lassú leértékelődés felé. Egyes elemzők úgy vélik, ez a sáv most, 2020 végéhez közeledve valahol 350 és 370 forint között lehet. Az alján is, a tetején is valószínű, hogy a jegybank szóbeli intervencióval, kis kamatmódosításokkal vagy más intézkedésekkel közbelép. (Némileg hasonlóan az irányítva lebegtetett román lejhez, szerb dinárhoz, lásd múlt heti cikkünket is.)

A forint, a lengyel zloty, a cseh korona, a román lej és a horvát kuna euróárfolyama 2020-ban (Tradingview.com)

2. A külföldi tőkepiaci környezet

De nemcsak a forint gyengült az idén, hanem a többi régiós európai deviza is. Míg az euró/forint 8,4, százalékkal ment fel, addig a lengyel zloty 4,9, a cseh korona 3,7 százalékkal. A gyengülés nagy része már a tavaszi koronavírus-hullám idején bekövetkezett. A válságok során a nemzetközi tőkepiaci befektetők egy része hajlamos a kisebb, gyengébb, kevésbé fejlett országokból a biztonságosnak tartott régiókba és azok devizáiba menekülni. (Részben ez okozta például a svájci frank extrém erősödését is a 2008-2009-es válság után.)

3. A gyenge válságkezelés

A közgazdászok szerint a többi országtól messze elmarad a koronavírus-válság kezelésére fordított hazai kormányzati segítség. Ennek van egy olyan gyakorlati oka, hogy a magyar kormány akkor is óriási mértékben élénkítette a gazdaságot az utóbbi években, amikor az amúgy is jól ment. (Gyakran használt hasonlattal a lejtőn is tövig nyomta a gázt.) Így mostanra nem maradt annyi forrás a gazdaságélénkítésre, mint kellett volna.

A másik gyakori vád, hogy nem ott élénkítenek, ahol kellene. Az elköltött összegek jelentős része amúgy is jól menő nagyvállalatokhoz kerül, nem a lakossághoz vagy a kisvállalkozásokhoz. Nem emelték például az európai összehasonlításban példátlanul alacsony és rövid időre járó munkanélküli segélyt (új nevén álláskeresési járadékot).

4. Háborúnk Brüsszellel

Biztosan nem emeli a külföldi befektetők bizalmát az ország iránt, hogy a jogállamiságról szóló feltételek miatt a magyar és lengyel kormányzat megvétózta az Európai Unió gazdaságsegítő csomagját. Ezzel kockáztatva a Magyarországra áramló évi több milliárd eurós uniós forrásokat is. A jelenség azonban hosszú távú, a kormányon levő párt közel tíz éve folytat szabadságharcot saját szövetségesei ellen. Gazdasági oldalról emiatt kérdéses, hogy kapunk-e elegendő nyugat-európai segítséget, ha az ország nagyobb bajba kerülne.

A forint, a lengyel zloty, a cseh korona, a román lej és a horvát kuna euróárfolyama öt év alatt (Tradingview.com)

5. A magas infláció

Bár az összefüggés nem mindig törvényszerű, a magas infláció gyakran okozza vagy kíséri a deviza leértékelődését. (A leértékelődés pedig visszahat az inflációra, gerjeszti azt.) A tavalyi 3,4 százalékos éves átlagos magyarországi infláció idején például az Eurostat szerint Lengyelországban 2,1, Csehországban 2,6 százalékos pénzromlást mértek. (Idén azonban nálunk csökkent, a két országban emelkedett ez az érték.) Hogy az infláció-leértékelődés önmagát erősítő negatív spiráljának beindulása hová vezet, azt Törökországban láthatjuk.

6. Az alacsony kamatok

Az alacsony hazai kamatokat évekig a forintgyengülés legfontosabb okaként emlegették. Így ugyanis az (intézményi) befektetőket arra ösztönzik, hogy ne forintban tartsák a pénzüket, azaz adják el a forintot. A válság miatt azonban idén a lengyelországi és a csehországi alapkamatot is durván visszavágták, az állampapírjaik hozamszintje is nagyot csökkent. Így ez a tényező ma már relatíve akár erősíthetné is a forintot, amelynek egyes befektetéseknél kamatelőnye alakult ki. Ám ez sem változtat azon, hogy az MNB alapvetően laza politikát folytat – lásd az első pontot.

Bár a magyar magánszemélyek a lakossági állampapírokon keresztül el vannak kényeztetve, és egész tisztességes, inflációt meghaladó hozamokat is remélhetnek (4-5 százalékot öt évre), a jegybanki alapkamat ehhez képest alacsony. De nemcsak az alapkamat, hanem egy sor más, bankoknak és más intézményi befektetőknek szóló befektetési konstrukció is messze elmarad az inflációtól. Például:

• Egyhetes jegybanki betét: évi 0,75 százalék
• Alapkamat: évi 0,6 százalék
• Egy éves diszkont kincstárjegy referenciahozama: 0,48 százalék
• Tíz éves államkötvény referenciahozama: 2,18 százalék (lengyel: 1,255 százalék, cseh: 1,252).